Ön most itt van :Főoldal > RĂ©solutions > BRNO (Morvaország - 27/07/2006)
BRNO (Morvaország - 27/07/2006)
Traductions disponibles : [ fr ] [ de ] [ it ] [ es ] [ pt ] [ en ] [ bg ] [ cs ] [ ro ] [ el ] [ sl ]

Határozat a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság által kidolgozott reformjavaslatról a borágazati közös piacszervezés (OCM) terén


Az AREV kifejezi abbéli örömét, hogy a Bizottság által beterjesztett reformtervezet az európai szőlész-borász ágazatról világosan beilleszkedik egy speciális közös piacszervezés (OCM) keretébe.

Üdvözli egyben, hogy elismerték az összetettségét az ágazat közösségi rendszerének, melynek következtében a menedzselésében nagyobb mértékű szubszidiaritás fog érvényesülni.

Az AREV örömmel látja azt is, hogy először foglalták végre jogi erejű iratba annak elismerését, hogy a bor mértékletes és rendszeres fogyasztása jótékony hatással van az egészségre.

Jóllehet a reformtervezet bevezetőjében megfogalmazott megállapítás jól tükrözi annak a válságnak a jelenlétét, amely az ágazatot megrázkódtatta Európa számos régiójában és ugyan a kinyilvánított célok azonosak azokkal, amelyeket maga is évek óta fáradhatatlanul javasol, mégpedig

• a versenyképesség erősítését a harmadik országok boraival szemben,

• a piaci egyensúly létrejöttét célzó szabályozás egyszerűsítését,

• az európai borászat ütőkártyáinak népszerűsítését,

• a közegészség és a fogyasztó védelmének pozitív módon való figyelembe vételét,

Az AREV mégsem ért egyet bizonyos okok mennyiségi és minőségi elemzésével, és különösképpen nem a Bizottság bizonyos fő javaslataival, amelyek ellentmondanak a szakértők, a politikusok és szakmabeliek véleményének, amelyet nagy többséggel fejtettek ki a Brüsszelben, 2006. február 16-án rendezett orientációs szemináriumon. Ráadásul számos javaslat aggályoskodónak vagy nem elég részletesen kifejtettnek bizonyult. Ez ügyben az AREV azt kívánja, hogy a Bizottság által kinyilvánított akarat az ágazatot képviselő szervezetekkel való párbeszédre jelenjék meg a javaslatokban is. Az AREV emlékeztet arra, hogy a borágazati OCM reformjáról szóló speciális határozat egyhangú elfogadására 2006 áprilisában a meranói plenáris ülésén ebben az építő szellemben került sor.

Az európai szőlészeti-borászati modell, amelyet az AREV mindig is védelmébe vett, beleilleszkedik a bornak a termőhelyhez kötődő minőségi, eredetiségi és kulturális arculati értékeire támaszkodó fenntartható fejlődési politikájába, és szemben áll az általános ipari kotyvasztás uniformizáló elképzelésének.

A piacok globalizálódásával szemben az AREV a versenyképesség javítására szólít fel, mégpedig méltányos szabályok alapján mind az EU berkeiben, mind a WTO keretében. Ez feltételezi minden, a szőlész-borász ágazatra kiható közösségi politikának a harmonizálását és következetessé tételét: mezőgazdaság, egészségügy, adózás, költségvetés, kereskedelem, regionális fejlesztés.

Mindenesetre az agrárpolitika pénzügyi eszközeinek – méghozzá az informálás és a népszerűsítés terén – meg kell felelniük a kitűzött céloknak.

*****

Hatoljon a reform bármilyen mélyre is, az AREV mindenekelőtt következetes és fékeveszett deregulációtól mentes reformot óhajt, és ezért néhány ellentmondásra kíván rámutatni:

Az AREV megállapítja, hogy a Bizottság ismét azzal az 1976–1996 között folytatott malthusianista politikát újítja fel, amely sok hasznot hajtott harmadik országoknak, s nem vette figyelembe a minden eddiginél nyitottabb világpiacon érvényesülő közlekedőedények elvét. Ennek következtében a Bizottság a termelési potenciál drákói korlátozását irányozza elő (400 000 ha), amelyet összekapcsol a rövid távú telepítési jogok teljes liberalizációjával és a harmadik országból származó mustokból való borkészítés engedélyezésével, valamint közösségi borok harmadik országból eredő borokkal való hígításának engedélyezésével: ez az intézkedéscsomag nyilvánvalóan következetlenségre vall – hacsak nem feltételezzük a Bizottság ultraliberalizmusát, és azt a szándékot, hogy ez a szőlőbirtokok áttelepítésére, és ilyenképpen a harmadik országok konkurenciájának kiélezésére irányuló akarat megnyilvánulása.

Egyébként a Bizottság azt javasolja, hogy a piaci szabályozó intézkedéseket egyszerűen szüntessék meg, mintha bizony az eszköz elferdített alkalmazása megkérdőjelezné a rendkívüli egyensúlytalanságok kezelésének eszközét.

Ezeknek az egyensúlytalanságoknak az ismételt jelentkezése miatt az AREV újólag emlékeztet arra, hogy elkerülhetetlen az alapokhoz való visszatérés, azaz vissza kell helyezni az egyetlen eszközt, amely egyszerre gyakorol hatást a mennyiségre és a minőségre, nevezetesen a hozamkorlátozást, amely a régióról régióra az aggodalmak középpontjában helyezkedik el.

Hasonlóképpen az a javaslat, hogy főként az OIV (Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal) normáit tiszteletben tartva liberalizálják a borászati módszereket, már önmagában ellentmondásos. Ráadásul a lehetőség, hogy többé-kevésbé szigorú eljárások szerint lehetne bort készíteni attól függően, milyen országba szánják a bort, a fajták keveredéséhez vezet és a borfajták ellenőrizhetetlen együttéléséhez. Egyébként is a must cukrozásának a Bizottság által előirányzott tilalma nem kompatibilis a saját maga által tervezett liberalizációval a borászati módszerek terén, hiszen maga is elismeri ezt a gyakorlatot harmadik országokkal kötött kétoldalú egyezményekben.

Ami a bor- és a borszármazékok ágazatának minden vonatkozó elemét egy csokorba szedő statisztikák és elemzésük alapvető területét illeti, az AREV sajnálja, hogy a Bizottság semmilyen javaslattal nem áll elő, miközben nyilvánvalóan még mindig nem konszolidált adatokra és labilis következtetésekre vezető becslésekre támaszkodik. Emlékeztetvén arra, hogy a szőlész-borász ágazat generálja – a nem termelő tagállamokat is beleértve – a legjelentősebb „mannát” jövedéki adók, járandóságok, adók és illetékek formájában, az AREV megismétli kérését egy az európai szőlész-borász ágazatot figyelő központ létrehozására, amelyet régióközi hálózati formában szerveznének meg, s a feladata lenne megbízható kimutatások elkészítése, lehetővé téve így a piachoz legközelebb lévő menedzselést.

Példaképpen a strukturális maradvány/többlet számítása önmagában is alapos elemzést érdemel. Annak tudatában, hogy az EU-ban a szüreti eredmények 150 m/hl és 190 m/hl között mozoghatnak, kívánatos lenne ezeket a hullámzásokat korlátozni

• az asztali bor (VdT) és a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor (VQPRD) között

• a tagállamok között

• az EU régiói között

• a szabálytalan és törvénytelen ültetvényekről származók esetében

• a szüreti termés felhasználási céljai között:

1. Italfogyasztás: asztali bor / m. t. minőségi bor (VQPRD)

2. Lepárlás: szeszesital – ipari szesz

3. Megsemmisítési lepárlás

4. Szőlőmust-sűrítmény / finomított szőlőmust-sűrítmény / szőlőlé / mazsola előállítása,

mielőtt a borászati potenciál bármiféle megsemmisítését irányoznánk elő.

Részletezve az AREV a következő álláspontot foglalja el:

6.1. Az AREV határozottan elutasítja a telepítések/újratelepítések mindenfajta liberalizálását, és megerősíti ragaszkodását a telepítési jogok feletti rendelkezés elvéhez. Követeli, hogy minden tagállamban létesítsenek borászati nyilvántartást.

A telepítési jogok eltörlése erős torzulásokhoz vezetne a termelői piacokon, és következményeként egész borrégiók strukturális leépüléséhez, mi több, tönkremeneteléhez vezetne, az ebből fakadó összes társadalmi-gazdasági problémával egyetemben.

6.2 Az AREV nem vitatja egy mérsékelt kivágási program szükségességét, de kategorikusan elutasítja a 400 0000 ha-os számot (nem számítva a szabálytalan és törvénytelen ültetvényeket), annál is inkább, mivel ez a program felemésztené az öt évre rendelkezésre álló költségvetés nagy részét, az erősíteni kívánt versenyképesség kárára. Minden kivágási intézkedés esetében követeli, hogy az érintett régió határozhassa meg annak keretét és feltételeit.

6.3.1. A piacmenedzselési eszközök eltörlése

Az AREV támogatja, hogy tartsák fenn a melléktermékek lepárlásának finanszírozását, és hogy ezzel párhuzamosan tanulmányozzanak alternatív megoldásokat a borkészítési melléktermékek visszavételére, mint például a törköly komposztálása. A környezetre nézve pozitív intézkedést jelentő lepárlás finanszírozását a bioüzemanyag céljára hasznosítható melléktermékeknél addig lehetne fenntartani, amíg a piac nem talál helyettesítőt.

Mindenféle, nem a borok hagyományos musterjedésének megakasztására szánt (Portói, Madeira, Jerez [Sherry], Marsala, természetes édes borok, likőrborok stb.) szeszes ital előállításának finanszírozásnak költségeit a piacra lehetne hagyni.

A magánraktározás támogatását az országos keretbe lehetne áttenni úgy, hogy továbbra is a Bizottság engedélyéhez lenne kötve.

A must-sűrítmény és a finomított must-sűrítmény használatához nyújtott támogatást fenn kell tartani a cukorfok-növelési módszerekkel kapcsolatos kompromisszum tiszteletben tartása miatt.

A krízislepárlást mint a rendkívüli egyensúlyzavarok kezelésének eszközét meg kell őrizni, de a régiók és a tagállamok kezeljék. Adott esetben kötelezővé kell tenni.

6.3.2. Nemzeti keret

Az AREV – mely mindig is hevesen védelmezte a szubszidiaritás elvét a régiók szintjéig – örömmel venne egy nemzeti költségvetési keretet a piaci intézkedések és a közvetlen támogatások (1. Pillér) számára, de amely maximálva lenne a kivágások megvalósulásának függvényében.

Ennek az EU-tól a tagállamnak átadott keretnek a címzettjei a tagállam bortermelő régiói lennének később meghatározandó feltételek szerint.

Ennek az átadása nem szabad, hogy megszüntesse az ágazat globális kezelését az EU részéről.

6.3.3. Vidékfejlesztés

Az AREV elvben támogatja a valódi vidékfejlesztési terveket (a szociális jellegűeken kívül), az agrár-környezetvédelmi és a borászatnak fenntartott típusokat, ha a társfinanszírozásukat a tagállamok vagy a régiók az aktuális költségvetésen felül garantálják.

Az AREV elutasítja, hogy az átállási és szerkezetváltási intézkedések finanszírozását integrálják a második pillér horizontális intézkedéseibe a költségvetési sorok áttételével.

Az AREV kéri, hogy létesüljenek speciális európai programok a meredek lejtőkön művelt szőlőültetvények fenntartása érdekében.

6.3.4. Minőségpolitika / földrajzi jelölések

Az AREV mindig is magasztalta a termelőknek az asztali borok és az ellenőrzött eredetű borok minőségjavulása érdekében tett erőfeszítéseit, és védte a származáshoz kötődő eredetiséget mindenfajta névbitorlás és hamisítás ellenében.

Az európai eredetű elnevezések nemzetközi védelmét az Újvilág termelői megakadályozták, az TRIPS egyezmény jelenleg nem tekinthető hivatkozási alapnak. Elvben az EU-nak a dolga, hogy fenntartsa és népszerűsítse a borok földrajzi jelöléseinek azonosítását és védelmét, melyek lényegi elemei az európai bortermelő régiók strukturálódásának. Különösen szükséges a földrajzi jelölések (IG) védelmét biztosítani a hírnév hasonszőrű vagy nem hasonló termékek javára történő elbitorlása ellen felsorakoztatva a meghatározott termőhelyről származó minőségi borok (VQPRD) védelmét az egyéb eredetvédett elnevezések (AOP) 2081/92-es Szabályozásának keretébe.

Minden európai földrajzi jelöléssel kapcsolatos bejegyzési és oltalmi eljárást a Tanácsnak és nem a Bizottságnak kell alárendelni.

Az AREV nem tudná elfogadni a termékprezentációs módszerek felforgatását, mivel ezek történelmi gyökerekkel bírnak, és a használat elismeréséből fakadnak. Ha kívánatos az egyszerűsítés, nem szabad az EU különböző régióinak borainak prezentációját sem meghamisítania, sem pedig az összetévesztésre alkalmat adnia.

Az AREV elégedetten állapítja meg, hogy az Unió szándéka a meghatározott termőhelyről származó minőségi borok (VQPRD) európai koncepciójának világméretű elterjesztése. Ennek a megvalósítása érdekében ezt konkrétan képviselni kell minden kereskedelmi, kétoldalú vagy többoldalú, az EU által vezetett tárgyaláson, különösen a TRIPS-szel kapcsolatosakon.

Az AREV támogatja a szakmai, szakmaközi és hasonló szervezetek szerepének megerősítését a földrajzi jelölések minősége és kezelése érdekében tett lépéseik terén.

6.3.5. Borászati eljárások

Az AREV visszautasítja, hogy az új borászati eljárások jóváhagyása vagy a létezők módosítása átkerüljön a Tanácstól a Bizottsághoz.

Az AREV örömmel venné az OIV (Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal) borászati eljárásainak (a Tanács és nem a Bizottság által történő) elismerését, ameddig azok nem kérdőjelezik meg a régióink hagyományos eljárásait és szabályait.

Az AREV határozottan elutasítja az OIV által jóvá nem hagyott borászati eljárások használatának engedélyezését az EU-ban (ne legyen kétsebességes borkészítés), amint elutasítja az import mustból való borkészítést is és az EU-s borok pancsolását import borokkal.

Az AREV nem fogadja el a borok természetes minimális szesztartalmi fokának eltörlését, ami eltévelyedések forrása lenne, és követeli, hogy a sajátságos évek esete, amikor az időjárási feltételek rendkívül kedvezőtlenek voltak, maradjon bent az EU szabályozásában.

6.3.6. Cukorfok-növelés

Az AREV kategorikusan elveti a cukorfok-növelés módszerei terén fennálló status quo mindennemű megkérdőjelezését. Emlékeztet arra, hogy ebben a kérdésben nehéz volt konszenzusra jutni.

Az OIV és az EU több kétoldalú egyezménye által engedélyezett szacharóz (répacukor) használatát az európai bortermelőknek sem kellene megtiltani.

6.3.7. Címkézés

Az AREV ellenzi, hogy a címkézés szabályozásának egyszerűsítése átkerüljön a Tanácstól a Bizottsághoz.

Az AREV nem ellenzi ugyanakkor a borok prezentációjának az egyszerűsítését, ha az az érdekeltek konszenzusából fakad.

Az AREV elutasítja az összetévesztés lehetőségét az asztali borok (VdT) és a meghatározott termőhelyről származó minőségi borok (VQPRD, a szőlőfajta és az évjárat feltüntetésével) között.

Az AREV támogatja a nyelvi szabályozás bizonyos fokú rugalmasságát, de ellenzi, hogy a címke jogi figyelmeztetések felsorolásává változzon át.

6.3.8. Népszerűsítés / Tájékoztatás

Az AREV elsőrendűen fontosnak tartja az EU-s borok számára megkülönböztetett és célzottan népszerűsítő lényegi politikájának a folytatását, mind az európai térségben, mind a világban, különösen az erős potenciállal rendelkező és feltörekvő piacokon. Ennek a népszerűsítő politikának nem csupán a bor mértékletes és rendszeres fogyasztásának az egészségre gyakorolt jótékony hatását kell kidomborítania, hanem az európai borok minőségét, hagyományos és kulturális előnyeiket és a sokféleségükből fakadó gazdagságot. Emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament már 1999-től nagyszabású népszerűsítő politikát irányzott elő.

6.3.9. Környezetvédelem

Az AREV teljes mellszélességgel csatlakozik a környezetet tiszteltben tartó politikához, de egyben felhívja figyelmet arra, hogy az eszközöket igényel, valamint

• világos döntéseket a mezőgazdaságban használható molekulák engedélyezése terén,

• a bortermelő vidékek átgondolatlan elcsúfításának elkerülését a szőlőbirtokok kiszántása esetén,

• a bioborászat elősegítését a piaci viszonyoknak megfelelően,

• a környezetbarát technikák ismeretének terjesztését a szőlőültetvényeken és a pincékben egyaránt,

• a törköly komposztálásának az elősegítését és a melléktermékek egyéb felhasználási lehetőségeinek tanulmányozását (üzemanyag, metán).

Az AREV szeretné, hogy minden tagállamban készüljön egy felmérés erről a kérdésről, hogy így elkerüljük a szabályozások halmozódását.

6.3.10. WTO

Az AREV véleménye az, hogy a bor és a mustok sem arra hivatottak, hogy globalizált nyersanyaggá váljanak.

Az AREV kiemeli az európai bortermelő régiók exportorientáltságát. Ebből a szemszögből a többoldalú kereskedelmi tárgyalások fontos téteket jelentenek az európai borászat számára.

Az AREV úgy tartja, hogy közös piacszervezés versenyképességre „kihegyezett” reformja alkalmat kínál arra, hogy ezeket a kérdéseket világosan az prioritások középpontjába állítsák az EU által folytatott minden tárgyaláson. Jelenleg a két- és többoldalú nemzetközi szerződésekben vállaltakból adódóan az európai tarifavédelem minimális. Ezzel a ténnyel szembesülve, most még inkább nélkülözhetetlen

• a borok vámtarifáinak csökkentésére törekedni, főként olyan országokban, amelyek feltörekvő vagy potenciális piacot képeznek az európai borok számára,

• a TRIPS-egyezmény 23. cikkelyében szereplő, a borok földrajzi elnevezéseinek többoldalú jegyzékének kialakítását véglegesíteni, mivel az nélkülözhetetlen eszköz az európai borok földrajzi eredet-megjelölésének védelmében.

Csak ezzel a feltétellel fogja tudni Európa fenntartani a borainak az identitását és hitelességét, s elkerülni, hogy azok ne váljanak globalizált nyersanyaggá.

7. Szabálytalan és törvénytelen ültetvények

Az AREV mindig is követelte, hogy a szabálytalan és törvénytelen ültetvényeket ne hagyják jogszerűvé válni.

Kéri, hogy a belőlük származó felesleg megsemmisítésének költsége háruljon az érintett tagállamra, és hogy egyáltalán ne kapjon támogatást addig, amíg ezek az ültetvények a helyükön vannak.

Az AREV kifejezi abbéli óhaját, hogy az ezekből a vitákból kisarjadó reform tegye majd lehetővé a hagyományos európai szőlőbirtokok fennmaradását a szubszidiaritás elvét a középpontjában tartó menedzselés révén, szoros kapcsolatban a létjogosultságukat bizonyított szakmai szervezetekkel, s amelyeknek az intervenciós képességei megerősödtek, sőt fejlődtek.